Ráckevei kolostor

A ráckevei kolostortemplom a legrégebbi megmaradt magyarországi szerb műemlék.  A Csepel-szigeten található, Budapesttől körülbelül 40 km-re délre.  A város alapítása, melynek neve eleinte Felsőkeve, majd Ráckeve (szerbül: Srpski Kovin) lett, I. Ulászló király 1440-es okleveléhez kötődik, és elnevezésében a dél-bánáti, Duna mellett fekvő Keveváráról származó szerbek betelepedésének emlékét őrzi. Egy évtizeddel korábban, a törökök elfoglalták Szendrőt (1439) és nekifogtak a Duna túloldalán lévő települések pusztításának. Így a bánáti Kevevárán és a környező településeken élő számtalan szerb kényszerült arra, hogy otthonát elhagyja és a magyarországi Csepel-szigeten keressen magának menedéket. A kereskedelem fejlődésével és a nagy forgalmú kikötő megjelenésével, Ráckeve a székesfőváros Buda közelében fekvő királyi birtokként komoly jövedelemre tett szert, amihez számos balkáni származású kereskedő és iparos járult hozzá. Ezek száma 1541-től fokozatosan csökkent, amikor a törökök elfoglalták Ráckevét, és a lakosság egy része a Duna felső folyásánál fekvő Komáromba és Győrbe menekült.

A hagyomány szerint, a Csepel-szigeti kolostort a XII. század első felében Ilona királyné, II. Vak Béla magyar király felesége és I. Uroš szerb nagyzsupán leánya emelte. Más feltevések szerint, az Istenszülő elszenderedése tiszteletére szentelt ortodox templom a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején épült, míg 1487-ben, Hunyadi Mátyás király idejében felújították, majd 1517-ben két oldalkápolnával bővült: a keleti oldalon található Keresztelő Szent János, a nyugati oldalon lévő pedig Szent Kozma és Damján tiszteletére épült.  Az oldalkápolnákkal egy időben épült a templom melletti harangláb földszinti része, amely 1758-ban új fedéllel ellátott két szinttel gyarapodott. A ráckevei kolostor Mária Terézia császárnő döntésével 1777-ben megszűnt és a szerzetesek ekkor átköltöztek a grábóci kolostorba.

A kolostortemplom és az oldalkápolnák belső díszítését a barokk és késő bizánci elemek összekapcsolódása teszi különlegessé. A falfestmények és a freskók tematikus elrendezésének sajátossága abban nyilvánul meg, hogy azok a gótikus építészet nyugati atmoszférájához igazodnak, ami a ráckevei templomot tágabb európai perspektívában is egyedülállóvá teszi. Bár néhány helyen felismerhetők korábbi, a XVI. század elejéről származó festés nyomai, a templom és a két oldalkápolna teljes festészeti programja a XVIII. századból való – a dél-balkáni eredetű Teodor Simeonov Gruntović műhelyének munkája. A faragásos, festett és aranyozott, barokk stílusú berendezés csaknem a falak festésével egyidejűleg keletkezett, míg a szentély északi oldalán felállított Istenszülő trón, közepén az Istenszülő csodatévő ikonjával, XVII. századi.

A Ráckevei Kolostori Kincstár XVIII. és XIX. századi liturgikus tárgyai a kolostor legértékesebb egyházi kincsei.  

A ráckevei kolostor 2003-ban visszakapta kolostori rangját és – a grábóci kolostor mellett – a Budai Egyházmegye két kolostorának egyike.