Szentendre – Székesegyház
A Székesegyház vagy az Istenszülő elszenderedésének temploma a nép körében Belgrád templomként is ismert. Nevét az 1690-es nagy szerb kivándorlást követően Belgrádból és környékéről érkezőkről kapta és Magyarország legnagyobb szerb ortodox templomai közé tartozik. A mai templom helyén, amely a XVIII. század közepétől épült, egy korábbi, kőből és téglából a XVII. század végén épült templom alapjai találhatók.
Ez az elsődleges templom, amely III. Arsenije Čarnojević pátriárka idejében épült, egyszerű, torony nélküli építmény volt hosszanti templomhajóval és három oldalú apszissal. A templom haranglába fából készült és a templom mellett volt felépítve. A templom falképekkel is díszítve volt amiről a kevés és csak töredékekben fennmaradt falképdarabok tanúskodnak. Ezek a falképek a régi templom bontása és az új építése során elpusztultak. A XVIII. század harmincas éveinek elején több beavatkozásra is sor került, amikor a régi faharanglábat a templomhajó mellé felhúzott, kőből épült torony váltotta fel. Ennek a toronynak a látványáról tanúskodik a Vasilije Dimitrijević püspök portréján szereplő ábrázolás is.
Szentendre gazdasági és kulturális központként való fejlődésével párhuzamosan, a XVIII. század közepétől, a korábbi kisebb fatemplomok helyén elkezdtek új, szilárd anyagból készült templomokat építeni, a korabeli barokk stílus hatásának jegyében. Így az eredeti székesegyház helyén, Dionisije Novaković püspöksége alatt, 1764-re felépült a jelenlegi templom, míg a nyugati homlokzat részeként a magas harangtorony 1777-ben készült el. Az új barokk templom sajátos építészeti megoldásai közül kiemelkednek a kántorpadok mögött létrejött félkörívesen kiboltosuló terek, amelyek az oltártér apszisával voltaképpen háromkaréjos alapot alkotnak és ezzel egyes Fruska Gora-i kolostorokra emlékeztetnek, de bizonyos mértékben a régi, Morava menti középkori szerb építészeti megoldásokat is megidézik.
Az alapítók és adományozók anyagi támogatása révén, nem sokkal a templom felszentelését követően, a hajó déli és északi homlokzata gazdagon díszített, kőfaragásos főbejáratot kapott. Az érett barokk formákat tükröző bejárat felső részén kiemelkednek a Budai Egyházmegye címerét megjelenítő kartusok is. Itt meg kell említeni a templom-kerítés kapuit is, amelyek kivételes iparművészeti alkotások; Ginesser Márton szentendrei mester kovácsmunkái. A templom oldalfalain díszes sírkövek és sírfeliratok is láthatók, amelyeken gyakran jeles szentendrei családok díszesen megformált családi címerei is szerepelnek.
A templom belsejét a monumentális ikonosztáz uralja, amely Antonije Mihić, pesti fafaragó és Vasilije Ostojić, újvidéki festőművész alkotása. Az 1777 és 1781 között készült ikonosztáz egészen a templom boltozatszerkezetéig ér és a legfejlettebb szerb barokk ikonosztázok egyike. Ennek az ikonosztáznak egyik sajátossága az oltártérben található baldachin, amelyen Jézus Krisztus szenvedésének ábrázolása látható. Vasilije Ostojić ikonfestő az egyik legjelentősebb és legtermékenyebb szerb barokk festőművész volt. Festészete a keleti, késő bizánci és a nyugati barokk stilisztikai megoldások szimbiózisából bontakozott ki. Azonban a szentendrei ikonosztázon, amely utolsó műve volt, a késő barokk eklekticizmus szellemében közelített a rokokó-jellegű stilisztikai megoldásokhoz is.
A szentendrei székesegyházban több budai szerb ortodox püspök sírhelyei is látható, köztük Vasilije Dimitrijević, Dionisije Novaković, Arsenije Stojković, Jeremija Mađarević és Georgije Zubković püspökök díszes sírkövei is.
