Blagovestenszka templom
Az Blagovestenszka templom Szentendre központjában található, a Szerb Egyházi Múzeum tőszomszédságában. Már különleges elhelyezkedésének köszönhetően is kitűnik a többi szerb templom közül abból a szempontból, hogy nem rendelkezik szokványos udvarral és bejárattal, hanem közvetlenül a térről, illetve – a déli oldalon – egyből az utcáról lehet belépni a templomba.
Az első templomot közvetlenül az 1690-es nagy szerb kivándorlást követően a szerémségi krušedoli kolostor szerzetesei építették, akik magukkal hozták a Branković uralkodói család szentéletű tagjainak ereklyéit. Ekkor az Örömhírvitel templomot fából emelték, és erekjeőrző kolostor-templomként szolgált egészen a XVII. század végéig, amikor a szerzetesek a Branković család szentjeinek ereklyéivel visszatértek a krušedoli kolostorba.
Ennek a templomnak az első nagyobb ikonosztázát névtelen szerb vándor-ikonfestők festették 1721-ben. Az ikonosztáz egyes darabjai a mai napig megmaradtak, és az ikonokon szereplő feliratok alapján tudjuk, hogy az adományozók Ćira Marković, Nikola Ćirić, Josif Jorgović, Jovan Vesković és Petar Šerić, köztiszteletben álló szentendrei polgárok voltak, akiknek közvetlen a templom közelében Szentendre főterén voltak kereskedéseik és boltjaik.
A mai Blagovestenszka templom az eredeti faépület helyén épült 1752 és 1754 között. Feltételezhetően a templom építési tervét az ismert pesti építész, Mayerhoffer András készítette. A templom nyugati oldalán kiemelkedik a pazar formájú bejárati ajtó, amelynek kőfaragásos díszei a rokokó dekoratív aprólékossága és könnyedsége felé hajlanak. A templombelső négy traktusra oszlik, melyből egy a kórusé, egy másik pedig az apszisos oltártérhez tartozik. A templom boltozatain szembetűnőke a XVIII. század második felében keletkezett festett kartusok is. A templom belsejében a jeles szentendrei Ćirić család sírboltja is megtalálható, míg a déli bejárat mellett a görög Dimitrosz Tologiannisz, váci kereskedő sírtábláját látjuk. A bejárat mellet található görög nyelvű sírfelirat nyomán a templomot gyakran népszerű nevén „görög templomnak” is nevezik.
Az Blagovestenszka templom ikonosztázát 1802 és 1804 között a budai születésű Mihailo Živković festette, aki a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet. Tanárai között találjuk Johann Henri Fiegert, a klasszicista stílusirányzat kiemelkedő képviselőjét is. Bécsből hazatérve, mikor az Blagovestenszka templom ikonosztázának festésére kapott felkérést, Živković különös figyelmet fordított arra, hogy a késő barokk és klasszicista formanyelv stíluselemeit az ortodox templom igényeinek megfelelően adaptálja, illetve igazítsa, ami leginkább az ikonosztáz alapképein érhető tetten. Így például – az ikonosztáz felső részén látható apostolok dinamikus és élettel teli mozdulataival szemben –, az alapképsorban található Jézus Krisztus és Istenszülő ábrázolás valamivel statikusabb és kiegyensúlyozottabb hatást kelt. A képfal ikonográfiai szerkezete ugyanakkor az ortodox egyház alapvető tanításainak megfelelően került kialakításra; lábazatain az Istenszülő életadó forrásként való ábrázolása, valamint Krisztusnak a szamariai asszonnyal való találkozásának jelenete tűnik fel, mintegy meghatározva az ikonosztáz tartalmi alapstruktúráját.
A templomban a balassagyarmati szerb templom egykori ikonosztázának egyes részei is megtekinthetőek, amelyeket szintén Mihailo Živković festett 1815-ben.
